Fr. Anaklét OFM |
• A Golgota eseményében jelen van az értelem arroganciája és a lélek
jósága. Az egyik szorongást, fájdalmat, hátborzongató eseményeket gyárt, a
másik csak szenved, megbocsájt és közbenjár. Az egyik ordítozva követelőzik,
vádaskodik és kigúnyol, a másik alig hallható szavakot suttog, majd mélységes
csendbe zuhan.
• Az örök bírót elítélik, kivégzik. De ítélkezhet-e a sötétség a világosság
fölött? János apostol, aki a kereszt alatt állt, úgy beszél Jézusról, mint aki
látta az ő dicsőségét.
• A nép és főtanács tagjai zavarodottak és ingerültek, mert hallják Jézus
feloldozó szavait: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”
(Lk 23,34).
• Azt várták, hátha azt mondja, hogy ő mégsem Istentől való, mert akkor
visszavonhatták volna a kiközösítést, és legalább tisztességesen el lehetett
volna temetni. Az ő feloldozásuk helyett az Úr Jézus oldozta fel őket. Minek ez
a feloldozás, hiszen „nincs bűnük”, és gúnyolni kezdték őt.
• Gúnyolódás… Az gúnyolódik, aki azt hiszi, hogy ezáltal feloldja a benne
levő zavart.
• A kereszten az Úr még a legnagyobb kínjai közt is nagyon jól lát. De nem
csak azokat látja, akik a kereszt alatt vannak, hanem lát engem is. Látja nyomorult
életemet, értelmetlen viselkedésemet, bambaságomat, közönyösségemet. Látja,
hogy mily szánalmasan vergődök a bűnben, hogy az életemet lassan átjárja a
hazugság, az örök halál.
• A hazugság, a halál kultúrája fölött Jézusnak a legtisztább és a legigazabb
szava hallatszik. Első szavával így szól: „Atyám!”; majd a körülötte álló tömeg
elpusztítását kérő szavak helyett: „Bocsáss meg nekik!”.
• A jobb oldali lator is megkapta a feloldozás szavait, amit kért, majd ő
is mélységes csendbe zuhant. Torkát már nemcsak a testi halál iszonyatos kínjai
fojtogatták, hanem a megrendült lélek állapota…
• „Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)
|
2013. március 24., vasárnap
Az értelem arroganciája és a lélek jósága
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése