2012. július 29., vasárnap

2012. július 28., szombat

Jézusi szándék.....

Az e világi hatalmi vonatkoztatások megteremtette hierarchia (=szent hatalom) az e világi rendszerek működőképességének biztosítéka. Az ezt szimbolizáló piramist Jézus a mai evangéliumban feje tetejére állítja. "Aki első akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája." Ez az ok áll a pápa ilyen módon való megnevezése mögött: Isten szolgáinak szolgája." Ez az ok áll a pápa ilyen módon való megnevezése mögött: Isten szolgáinak szolgája. Mai napomat a szolgálni akarás, mások örömének szolgálata vagy éppen e világi  hatalmi törekvések fogják meghatározni? A jézusi szándék az előbbit erősítené. "Isten nem kíván többet, mint amennyit az ő véleménye szerint te képes is vagy megadni." 

Szent-Gály Kata

2012. július 27., péntek

"fogadj minket is kereszted alá"

Krisztusunk, aki Cirenei Simont arra méltattad, hogy vigye a  keresztedet,   fogadj minket is kereszted  alá, fogadj oda  minden embert, és  ajándékozz   meg mindenkit  a  készséges engedelmesség  kegyelmével.  Add, hogy  el  ne   fordítsuk tekintetünket azoktól, akikre ránehezedik a betegség, a  magány,   az éhezés, az igazságtalanság keresztje. Add, hogy egymás terhét  hordozva   a kereszt  Evangéliumának tanúivá  váljunk,  a te  tanúiddá, aki  élsz  és   uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Boldog II. János Pál pápa

2012. július 26., csütörtök

2012. július 25., szerda

Oltalmazz.....





Könyörülj  rajtam,  Uram  Jézus  Krisztus,  mint  ahogy  a  jobb   latoron   könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet,  testemet,   becsületemet és minden javamat.   Oltalmazz engem és minden  szerettemet, minden embertársamat a  gonosztól,   kártól és veszedelemtől.  Öld ki  belőlünk a bűn  átkát, és  add, hogy  új   életet éljünk!

Canisius Szent Péter

2012. július 23., hétfő

Irgalmad felségében van minden reménységem

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből  (Lib. 10, 26. 37 – 29, 40: CSEL 33, 255-256)

Ugyan hol találtalak, hogy megismertelek? Nem voltál ugyanis még emlékezetemben,  mielőtt téged megismertelek. Hol találtalak volna, hogy megismerhesselek, ha nem magadban, te fölöttem lakozó? Nincs szó itt semmiféle helyről. Közelítünk hozzád, és távolodunk tőled, de helyről sohasem beszélhetünk. Igazságom, ott vagy mindenütt, és irányítod valamennyi tőled tanácsot kérőt, s egy időben felelsz az összes kérdezőnek, a különböző tanácsért rimánkodónak is.
Világosan felelsz, de nem hall mindenki téged világosan. Mindenki tanácsért eseng,  amire nézve éppen tanácsot akar, de nem mindig azt hallják az emberek, amit ők szeretnének. Az a legderekabb szolgád, aki nem annyira arra iparkodik, hogy azt hallja tőled, amit  ő akar, hanem azt akarja inkább, amit nálad hallott.
Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem,  íme, belül voltál, én pedig kívül és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal  rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan  dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is.  Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és  szomjúhozlak téged. Megérintettél, és békességedre fölgyulladt a vágyam.
Ha majd teljes mivoltommal hozzád ragaszkodom, nem tép többé sem fáradtság, sem  fájdalom. Élő lesz életem, és majd egészen veled töltekezik. Fölemeled, akit betöltesz, és  mert egészen még nem töltöttél el, önmagamnak is terhére vagyok. Csatáznak siralmat érdemlő örömeimmel örömre méltó szomorúságaim, s nem tudom, melyik félen lesz majd a  győzelem.
Jaj nekem, Uram, könyörülj meg rajtam! Hadakoznak gonosz fájdalmaim derék örömeimmel, és nem tudom, hogy melyik részhez pártol a győzelem. Jaj nekem, könyörülj, Uram, rajtam! Jaj nekem! Nem takargatom, íme, sebeimet. Orvos vagy, és én beteg vagyok. Irgalmas vagy, én nyomorult vagyok.  Nos, vajon nem küzdelem az ember élete a földön? (Vö. Jób 7, 1). Ki óhajt bajt és  nehézségeket? Parancsolod: tűrjük el őket, ámde hogy szeressük is, nem parancsolod.  Amit csak tűr az ember, sohasem szereti, ha a tűrést magát talán szereti is. Esetleg örül,  hogy tűrhet valamit, de jobban szeretné, ha nem volna mit eltűrnie. Balsorsban jobb napokra vágyakozom, és jó sorsban bajtól rettegek. Hol itt a középút, ahol emberi életünk ne  lenne küzdelem? Jaj evilági sikereinknek is, még egyszer, újra mondom, mert a balsorstól  való rettegés és a romlandó öröm leskelődik rájuk. Jaj evilági bajainknak is, még egyszer,  újra, harmadszor is mondom, mert leskelődik rájuk jobb napokra váró óhajtásunk. Ámde  kemény a balsors, és türelmünk könnyen hajótörést szenved. Tehát az ember élete nem  szünet nélkül való küzdelem a földön?
Irgalmad nagyságában van csupán minden reménységem.

Forrás: AZ IMAÓRÁK LITURGIÁJA – VIII. hét szerda, olvasmányos imaóra

2012. július 21., szombat

"meg akarom ismételni ígéretemet"

Ma, Istenem,  meg akarom  ismételni  ígéretemet, amelyet  a  keresztségben   fogadtam: ellene mondok  az  ördögnek, a  világnak,  az  érzékiségnek,  a   pompának, a test kívánságainak. Igen, ebben a szándékomban egyúttal  Neked   szentelem egész lelkemet minden erejével, és testemet minden képességével.

Szalézi Szent Ferenc

Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék

Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék, hanem inkább azt akarja, hogy magas tartóra tegyék, az Egyház nagy ékességére legyen. Ameddig ugyanis a törvény betűje, mint egy véka akadályozza az igét a megvilágosításban, addig megfoszt mindenkit az örök világosságtól. Az ige ugyanis nem nyújthat lelki világosságot azok számára, akik nem akarják levetkőzni annak a puszta érzékelhető értelmét, amely csalóka, csupán tévedésre képes, és csak a testtel rokon dolgok sorvasztó és halált hozó erejét tudja felfogni. Csak akkor nyújt lelki világosságot az ige, ha a tartóra helyezik, tudniillik ha az Egyháznak a szellemi és lelki értelemben vett istentiszteletébe, hogy mindenkinek világítson.

Szent Hitvalló Maximus apát Thalassiusnak ajánlott „Vizsgálódások" című munkájából

2012. július 20., péntek

2012. július 19., csütörtök

Asissi Szent Ferenc Levél a hívőkhöz (részlet)

Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit termik: ó, milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; testvérei akkor, mikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, s anyja akkor, mikor az isteni szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt. Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ő juhaiért, és imádkozott az Atyához, mondván: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és elhitték, hogy tőled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd és szenteld meg őket. És én értük szentelem magamat. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban. Ámen.

"ember, munkába kezdj!"

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy  fényre   gyúl mind, hogy  Téged követ, szolgál  Neked újítva tisztaságát.  Napkelte   hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy  ez   a Nap  ragyogjon benn  örökre,  hogy Érted  égő  tüzet sose  veszt.  Uram,   ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.

Szent Efrém

2012. július 18., szerda

"Máriát nem átalakítja az Isten, hanem fogantatásának pillanatától kezdve alkalmassá tette erre az együttműködésre"

„Kegyelmet találtál  Istennél”  –  mondja  köszöntésében  az  angyal  Szűz Máriának, miután „kegyelemmel teljes”-nek  szólította. Mária egész  életét végigkíséri Isten kegyelme,  s benne megcsodálhatjuk,  hogy mire képes  az ember, ha  együttműködik a  kegyelemmel.  De talán  ennél pontosabb  az  a megfogalmazás, hogy mit  képes velünk  tenni a kegyelem,  és mennyire  meg tudja változtatni  az életünket.  Máriát nem  átalakítja az  Isten,  hanem fogantatásának   pillanatától    kezdve   alkalmassá    tette   erre    az együttműködésre, hiszen nem engedte, hogy emberi természetét megfertőzze a bűn. Mi  az ősbűn  következményeként bűnös  természettel születünk,  és  a megkeresztelésünkkor kapjuk  meg a kegyelmet, amely  helyreállítja a  bűn által megromlott kapcsolatot a Teremtővel. Az isteni kegyelem ettől kezdve szüntelenül   elhalmoz   minket,   ha   élünk   a   szentségek   nyújtotta lehetőségekkel, amelyek Isten  láthatatlan kegyelmét közvetítik  számunkra látható jelek formájában. Különösen is fontos a rendszeres szentgyónás  és a szentáldozás.  Engedjük, hogy  Isten átalakítson bennünket  a  megtérés kegyelme és az eucharisztia szentsége által!

forrás:  © Horváth István Sándor, Evangélium minden nap

2012. július 17., kedd

Te vagy a keresztények menedéke!

  

   Minden  reményemet  beléd  helyezem,   Isten  Anyja,  reményt   vesztettek reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a keresztények menedéke!  Ne  vess  meg  engem,  aki  bűnös  vagyok!  Bűnnel mocskoltam be magamat,  amit gondolatban, szóban  és tettben követtem  el. Érdemtelen  vagyok,  mert könnyelműségemmel  a  bűn  szolgájává   lettem. Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos szívét ne  zárja  be  előttem,  bocsássa  meg  bűneimet,  és  adja  meg  a kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!

forrás: Evangelium minden nap

2012. július 16., hétfő

Az új evangelizáció sajátosságai

Dr. Veres András

Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a társadalom nem vallásos része nem különösebben örül az Egyház megnyilvánulásainak a közéleti kérdésekben, még kevésbé örül az egyházi intézményeknek a közfeladatok ellátásában. Egyetlen terület van, ahol esetleg még nagyobb egyházi jelenlétet is el tudna fogadni, ez a szociális kérdés, egészen szorosan a karitász tevékenység. Kétségtelen, hogy ez utóbbi az Egyház alapvető megnyilvánulásainak egyike, de ez mégis másodlagos az igehirdetéssel szemben. Az Egyház mindenekelőtt evangelizál, és csak azután szocializál. Az Egyház legfontosabb tevékenysége az ember üdvösségének szolgálata. Krisztus iránti szeretetünk sürgetéséből fakadóan (vö. 2Kor 5,14) engedelmeskedni akarunk az ő kérésének, és szeretnénk teljesíteni az evangelizációval kapcsolatos kötelességeinket. Kell tehát, hogy számba vegyük az új evangelizáció sajátosságait: Mindenekelőtt tiszteljük minden ember szabadságát a hittel kapcsolatos döntésben. Isten senkit sem akar erőszakkal magához láncolni, ezért mindenkinek magának kell döntenie. Az Egyház csak felkínálja az evangéliumot, annak elfogadása vagy elutasítása az ember szabad, személyes döntése. Hitet senkinek sem tudunk adni, az Isten ajándéka, aki viszont, mert mindenkit üdvözíteni akar, mindenkinek meg is akarja adni a hit ajándékát. Egyedül az emberen múlik, hogy elfogadja-e vagy sem. Éppen ezért az Egyháznak, mint intézménynek, és az Egyház tagjainak külön-külön is az a feladata, hogy elkísérje az Istent kereső embert a kegyelem forrásához, Jézus Krisztushoz. A Jézussal való találkozás kétség nélkül átformálja az embert. Ezt láthatjuk azok életében, akik személyesen találkoztak Jézussal, vagy a szentek életében, de megtapasztalhatjuk a saját életünkben is. Különösen akkor látjuk ezt igazolva, igazolva, ha egy viszonylag rutinszerű vallásos élet után Jézus egyszer csak valóban belép az egyén életébe. Ugyanezt tapasztalhatjuk a felnőtt korukban megtért testvéreink esetében. Az új evangelizáció másik sajátossága a nyitottság és az elfogadás. Az evangélium igazsága nincs életkorhoz, kultúrához, politikai és társadalmi berendezkedéséhez kötve. Az evangélium hirdetésében nagyon fontos megtalálni azokat a közös pontokat a tanítás és az evangelizálandó személy saját értékrendje, kultúrája között, amelyek mentén el lehet indulni a közös gondolkodásban. Esetleg szükség van egyfajta belső ellenállás leküzdésére is mindkét oldalon. Tapasztalatunk az, hogy a vallással kapcsolatban sokféle sérüléssel kell számolni. Egyrészt a korábbi erőszakos ateista nevelés sokféle előítéletet alakított ki az emberekben, másrészt a szülők, a nagyszülők, a papok vagy a hitoktatók részéről megnyilvánuló esetleges erőszakos vallásos nevelés sokakat elidegenített Istentől és az Egyháztól. Az Egyház joggal várja el a nyitottságot másoktól is. Ma sokféle türelmetlenséget tapasztalunk a keresztényekkel szemben. Annak az evangelizációnak lesz eredménye, amelyik párbeszédre törekszik az emberrel. A mai ember legtöbbször elutasító az olyan tanítással szemben, amely csupán elmondja, hirdeti a maga igazát. Dialógus nélkül a mai ember nem befogadó. Vagyis sokkal inkább azt szereti, amikor a saját személyes kérdéseire kap választ, és intellektuálisan is meggyőző számára a kapott tanítás. Nem kevésbé fontos a türelem, amely nélkül csak elutasítás támad a legtöbb emberben. Kétségtelen, hogy az ószövetségi próféták, még Keresztelő János is, sokkal türelmetlenebbek voltak, mint Jézus. Bár Jézus is fájlalta, hogy tanítását sokan nem fogadták a szívükbe, mégis türelmes, kitartó az ige hirdetésben. Nem lehet ez másképpen a mai evangelizálók esetében sem. Pál apostol intése mindenkinek szól: Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel (2Tim 4,2)!
Pál apostol az, aki az evangelizáció helyes mibenlétére is felhívja a figyelmet. Világossá teszi, hogy számára egyedül az evangélium hirdetése a fontos: Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről (1Kor 2,2).
Ezért megalapítja a helyi közösségeket és vezetőket állít az élükre. Később személyes hangú levelekkel tanítja, erősíti őket. Nem saját szónoki képességeiben bízik, nem a külső dolgok előnyös alakulásától várja az eredményt, hanem egyedül Isten szavának erejében bízik: Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyosságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja (1Kor 2,3-5).
Egyházunknak napjainkban is szüksége van olyan férfiakra és nőkre, akik készek teljesen feláldozni magukat az evangelizálás nagy ügyéért. Ezért az Új Evangelizáció Évében is imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért. De mint korábban mondtuk, az evangelizáció minden keresztény feladata, mert a hívő ember nem hallgathat arról, amit látott és hallott (vö. ApCsel 4,20). Legyünk erre készségesek minden életkorban, életállapotban és élethelyzetben!
Mert már eljött az az idő, amikor (az emberek) az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,3-4).
Isten áldja meg az új evangelizációért vállalt minden munkánkat és törekvésünket!

2012. július 15., vasárnap

Mit jelent a fogalom: új evangelizáció?

Dr. Veres András

Tudomásunk szerint ezt a fogalmat először Boldog II. János Pál pápa használta 1979-ben, amikor szülőhazájában járt. Nowa Hutában – egy hatalmas lakótelepen, ahová nagyon sokan vidékről költöztek be – az ateista politikai hatalom még templomot sem engedett építeni, ezért az emberek cselhez folyamodva építették fel a templomukat. Itt mondta beszédében a Szentatya, hogy egy újfajta evangelizációra van szükség, amely figyelembe veszi e lakótelep sajátos igényeit.
Miben jelent újat az új evangelizáció?
Az új evangelizáció nem jelenti a régi, megfáradt lelkipásztorkodás most odaadóbb, lelkesebb formáját. Erre a megújulásra is szükség van, de a fogalom valódi tartalma arra utal, hogy azokat az embereket igyekszünk megszólítani, akiket megkereszteltek ugyan, de most nincsenek kapcsolatban az Egyházzal. Ebből a tényből fakadóan abban is új ez a lelkipásztori munka, hogy főként felnőtt korúak felé irányuló evangelizációról van szó. Újdonsága továbbá abból is fakad, hogy ezeket a megkeresztelt felnőtteket más módon kell újra evangelizálnunk, mint azokat, akik korábban semmilyen ismerettel vagy tapasztalattal sem rendelkeztek
Istennel és az Egyházzal kapcsolatban. Az új evangelizációban még jelentősebb szerepet kap a személyesség.
Erre azért kell nagy hangsúlyt helyezni, mert mindnyájan más-más személyes okból kifolyólag vesztették el a hitüket vagy kapcsolatukat az Istennel. Természetesen ez a személyesség arra is vonatkozik, hogy a hívők személyes közösségébe, és azon túl az Istennel való személyes közösségre akarja elvezetni az egyént. Azt is szeretnénk hangsúlyozni, miként az Egyház minden tevékenységében, az új evangelizációban is Istené a döntő szerep. A helyes lelkipásztori tevékenység Isten kegyelmi működésére akarja fordítani a figyelmet. Vagyis az új evangelizáció is elsősorban egy kegyelmi kegyelmi folyamat az egyén és Isten között, amelyben a harmadik személy csupán eszköz, de fontos jelentőséggel bír. Ezért mondjuk, hogy az Egyház tanúságtétele és igehirdetése lehet e kegyelmi mű elindítója. Ebben pedig az Egyház minden tagjának szerepe van.
Miként az evangelizációnak, úgy az új evangelizációnak is Jézus az elindítója.
Az Egyház tagjainak a küldést maga Jézus adja. A Názáreti Jézust az Atya küldte hozzánk, emberekhez, aki apostolokat gyűjtött maga köré, és Egyházat alapított, hogy az ő Atyától kapott küldetésének folytatói legyenek a világban. Az Egyház tehát Jézus evangelizációját folytatja, hiszen ez a küldetés hozta létre az Egyházat, ahogy erről a II. Vatikáni Zsinat is tanított: zarándok Egyház természete szerint missziós, mivel ő maga a Fiú és a Szentlélek küldetéséből ered az Atya terve szerint (AG 2).Azért van tehát Egyház, mert van küldetése, és nem az Egyház hozta létre a maga küldetését. A Katolikus Egyház Katekizmusában olvashatjuk:
Az Egyház folytatja, és a történelemben kibontakoztatja Krisztus küldetését, aki azért küldetett, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek (KEK 852). Jézus azt kívánja övéitől, hogy legyenek kovász, só, világosság az emberek között. A mindennapokban jelen lenni az evangélium üzenetével a földi élet minden területén; ez az új evangelizáció alapja a hitét és reményét vesztett világban. Az eddig elmondottak ellenére fontos lehet megválaszolni azt a kérdést is, hogy kiknek adta Jézus a küldetést? Kétségtelen, hogy elsősorban az apostoloknak és utódaiknak. Erre vonatkoznak Jézus utolsó szavai is a mennybemenetelekor:
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket (Mt 28,19)! De ezt jelenti a püspökszentelésben elhangzó intelem is: Vedd az evangéliumot, és hirdesd Isten igéjét nagy türelemmel és tudománnyal! Vagy a szerpapszentelésből ismert buzdítás is:
Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd, amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is! De nagyot tévednénk, ha ezt a jézusi küldést nem vonatkoztatnánk minden
megkeresztelt emberre, vagyis az Egyház minden tagjára is. Hiszen az evangelizálás, mint láttuk, az Egyház önazonosságának alapja. A bérmálás szentségében erre az evangelizációra külön megerősítést is kapunk a Szentlélek által. Az Egyház küldöttei leszünk az emberek között. A keresztény családnak sajátos küldetése van ezen a téren is. A hitismeret átadásában, de főként a vallásos életforma kialakításában a családé a főszerep. A szülők és a keresztszülők a gyermek keresztelésénél erre ígéretet is tesznek. A keresztény család, mint családegyház / kis egyház valósítja meg az evangelizálást. Végül hadd utaljunk arra is, hogy az Egyház evangelizációs küldetése kivétel nélkül minden emberhez szól, ezért katolicitásának legbensőbb igényéből és Alapítója parancsát követve minden embernek hirdetni akarja az evangéliumot (AG 1). Mivel tudjuk, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar, nem mondhatunk le, és nem feledkezhetünk el senkiről. Ezért érzett így Pál apostol is: Adósa vagyok görögnek és pogánynak, tudósnak és tudatlannak (Róm 1,14). Ne hiányozzon tehát plébániai közösségeink életéből az evangelizációs elkötelezettség és készség!

2012. július 13., péntek

Imádság a Magyarok Nagyasszonyához

Hozzád fordulunk könyörgő imánkkal Isten dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya,szentséges Szűz Mária. Ezer éven át élvezett pártfogásodat megköszönve kérünk,hogy ezután se vond meg tőlünk anyai jóságodat. Első szent Királyunk előre látta népe árvaságát, és neked ajánlott minket.Mi tehát nem az idegen félelmével,hanem a gyermek bizalmával fordulunk hozzád,mert tudjuk,hogy sohasem hagytad cserben azokat,akik közbenjárásodért hozzád folyamodtak. Hatalmas szószólónk voltál szent Fiadnál a letűnt századok alatt;csak így maradhattunk meg tengernyi ellenség között is kereszténynek és magyarnak. Anyai oltalmadban bízunk most is, az új idők viharaiban,amikor ellenségek vesznek körül és egyfelől az istentelenség,másfelől az új pogányság kerülgeti a hívő magyar lelket. Kelj,Nagyasszonyunk, néped védelmére,és eszközöld ki nekünk szent Fiadnál a hűség kegyelmét. Hűséget az ősi hithez,amelyért -ha kellett- életüket is feláldozták apáink. Hűséget szent Fiadhoz, és az Anyaszentegyházhoz, amely mint őseinket,minket is elkísér a bölcsőtől a sírig.Végül hűséget hozzád is, áldott Nagyasszonyunk,akinek erős hite, szelíd jósága és szeplőtlen tisztasága minden idők magyarjának örök eszményképe. Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Igaz,szívbéli töredelemmel viseljük a szenvedés keresztjét,amelyet bűneinkért sokszorosan is megérdemeltünk, de mégis bizalommal fordulunk hozzád, engeszteld meg Fiadat,és kérjed, hogy a büntetés ostorát távolítsa el felőlünk; derítse ránk mielőbb a feltámadás napját, hogy minden magyar szív egyesülhessen majd szent Fiad és a mennyei Atya dicséretében. Amen.