„Én vagyok az Út.”

Ha szeretsz, kövesd őt. Szeretlek, válaszolod, de merre kövessem? Ha ezt mondaná neked Urad, Istened: Én vagyok az igazság és az élet, minthogy az igazságra vágyódsz, és kívánod az életet, nyilván keresnéd az utat, amely ezekhez vezet, és ezt mondanád magadnak: Nagy dolog az igazság, nagy dolog az élet, csak tudnám, hogyan jut el oda lelkem!

Keresed az utat? Halld, előbb már megmondta: „Én vagyok az Út.” Mielőtt megmondta volna neked, hova vezet, megjelölte magát az utat: „Én vagyok az Út.” Hova vezet? „. . . és az igazság és az élet”. Előbb megmondta, milyen úton járj, utána pedig tudtodra adta, hova jutsz. Én vagyok az út, én vagyok az igazság, én vagyok az élet. Midőn az Atyánál volt, igazság és élet; testet öltve úttá lett.

Nem mondják neked: Fáradozz, hogy megtaláld az utat, hogy azon eljuss az igazságra és az életre; nem ezt mondják neked. Lusta, kelj fel! maga az út jött hozzád, és felkeltett az álomból, ha ugyan felkeltett; kelj fel és járj!

 (Szent Ágoston)