Kedves
Gyászoló Család! Kedves Testvérek!
Ilon nővért jöttünk temetni. A nővért,
aki a ludányi anyaházból indult útnak, amely olyan normát adott, amelyet ismét
felfedezett a világ. A beteget, az elesett embert nem kell intézményekbe
szállítani, mert a megszokott falak és környezete jobb hatással vannak rá, mint
bármilyen orvosság, kezelés, orvosi felügyelet. Megelőzték korukat, mégsem
fogadta el őket a világ, amint ezt előre megmondta Jézus. Nagyon egyszerű
gyógymód, de a világnak 70 évet kellett várnia arra, hogy ezt a lelkületet
felfedezze. A szegénygondozó nővérek, vagy ahogy Neni sokszor nevetve mondta a
ludányi és a világi megszólítást. Szent Ferenc kutyái. Igen a világ így nevezte
őket, mert a lehullott kenyeret felvették, az eldobott ételt felhasználták és
még másoknak is juttattak belőle. Mintha ezt is újra tanulná a világ. Szinte
újra és újra megismételték a kenyérszaporítás csodáját. Hát igen tanulhatott a
világ emberséget, megértést és elfogadást a szegénygondozó nővérektől.
Ez a rend az embert helyezte előtérbe,
az embert, aki segítségre szorul, az embert, aki kiszolgáltatottá vált, aki
támogatásra szorult. A gondozást nem egy idegen látta el, hanem magas etikai
normával rendelkező nővérek, akik egyénre szabott, lélekkel átjárt gondozást
végeztek. Legfontosabb feladata az Egri Normának az volt, hogy visszaadja az
embernek emberi méltóságát. Nem csak ruhát és kenyeret adott, hanem
vele együtt elfogadást, szeretetet és személyes törődést. Amikor befejezték a
betegek körül a fizikai munkát, akkor következett a lelkigondozás, életvezetési
tanácsokat adtak, házasságokat rendeztek, zarándoklatokat szerveztek.
Sokszor találkoztam Nenivel, aki gyakran
jött haza, Ludányhalásziba különösen nyáron és novemberben, elhunyt rokonaihoz,
de mint gyerek nem nagyon tudtam, hogy mit is csinál, Mariska neni, így
neveztem. Így amikor a Ferences Gimnázium felvételijénél megkérdezték,
rokonom-e, ismerem-e Ilon nővért, egyből rávágtam, hogy nem. Aztán a papám jött
a segítségemre és rögön kiigazított, hogy igen rokonok vagyunk. Hát ilyen
skizofrén volt a nővérek élete, és sorsa, amikor le kellett tagadnia saját
hivatását egy furcsa világban, pedig ők igaz értékeket hordoztak akkor is és ma
is. Aztán a gimnáziumban tényleg megismertem őt. Vasárnap együtt hallgattuk a
Pápa rózsafüzér imádságát, a vatikáni rádión keresztül. Mesélt a rendről, Erdős
Matyi bácsiról, aki ott kezdte papi működését. Aki a rendszerváltás után
szabályzatot készített, regulát javított, hogy a rend, újra elkezdhesse
munkáját. Franciskáról, az alapítóról, is hallottam tőle, akiről most már a
rádióban is megemlékeznek, hogy Krisztus sebeit viselte. Aztán egy konferencián
voltam Debrecenben a főpásztorral, ahol a szociális ellátás volt a fő téma, na
és kik a Konferencia fő előadói, ismét a szegénygondozó nővérek. Hát így élték,
élik a mindennapi életüket ők. Dolgoznak a betegek mellett, a szegények
ágyainál. Ha kell, a rendszerváltás előtt a mosodában, a konyhán, és ha az élet
újra szólítja őket, akkor házakat nyitnak. Szentendrén, Siófokon, Szécsényben,
Nagyvenyinben és Esztergomban.
Sok-sok szolgálat, sok-sok áldozat,
mindezt Krisztusra nézve, tőle tanulva. Ferences alapítás a szegénygondozó
nővérek közössége, mert Szent Ferenc példája ma is vonzó, még 800 év után is
tud tanítani, tud életet adni ennek a mi világunknak. Még a számítógép és az
elektronika világának is tud értéket mutatni és adni. A nővérek hivatása ugyanis arra szól, hogy a sebeket gyógyítsák, a
sérülteket bekötözzék, ahogy a regulájukban írva van.
Sok pap
köszönheti Ilon nővérnek és imádságos közösségének hivatását, így én is. Amikor
felszenteltek, együtt mentünk ki Krumbachba, hogy ott a nővéreknek misét
mondjak, akiket a magyar állam nem tűrt meg, így kint, hazánktól távol
dolgoztak az emberért. Mennyi élet- helyzet, mennyi fájdalom, mennyi kereszt és
a nővérek csak szolgálnak, csendben észrevétlen. Siófokon is találkoztam velük
az új intézmény megáldásakor. Mennek és házat nyitnak, mert a világnak most
erre van szüksége. Nem azt kérdezik, hogy bírják-e, nem azt kérdezik, hogy
lesz-e erőnk elvégezni a feladatot, hanem mennek és hordozzák, felmutatják
Krisztust ebben a világban is.
Ha Istennek
ajándékozzuk magunkat, teljesen el kell veszíteni magunkat. A szegénygondozói nővéri
szolgálatod által, a Ferences Gimnáziumban végzett több évtizedes szolgálatod
által olyan mintát adtál nekünk, amely vonzóvá tette személyedet. Olyan szerető
tekintetre van szükségünk, ahogy azt Te mutatattad, hogy észrevegyük a
mellettünk lévő testvért, aki elhagyatottságot, kudarcot, bizalmatlanságot
érez. A szeretet fantáziájára van szükségünk, hogy életet adjunk ennek a
világnak. Volt benned erő, volt benned humor és a szeretet fantáziáját is
birtokoltad.
Honnét van az
erő, honnét vette Ilon nővér a mindennapi munkához az erőt, már reggel ott
voltak a nővérek a szentmisén, mi még aludtunk a gimnáziumi szobánkban ők már
elkezdték a szolgálatot. Neni tudom, hogy mosolyogsz rajtam, mint mikor a
kórházban beszélgettünk. Még a szomszéd ágyon lévőt is mosolyra fakasztottad.
Tudom, hogy mosolyodban, most is ott van az elfogadás, ott van a megértés, ott
van a szeretet. Köszönöm, hogy továbbra is imádkozol értünk, a családért
Marikáért, Erzsikéért, Anikóért, a gyerekeikért és a testvéredért. Köszönöm,
hogy tényleg Neni lettél nekem Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése