Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
Talán még ezek után is felvetheted a kérdést, hogy miért mondta az Apostol: Még azt sem tudjuk, hogyan
kell helyesen imádkoznunk (Róm 8, 26), noha semmi esetre sem szabad azt hinnünk, hogy akár ő, akár pedig a hallgatói nem ismerték volna az Úr imádságát.
Az Apostol érthetően megmondja, hogy ebben a kérdésben ő is tájékozatlan, és talán éppen akkor nem tudta, hogy mit kell imádkoznia, amikor tövist kapott a testébe, a sátán angyalát, aki őt arcul csapkodta, hogy elbizakodottá ne tegye a nagyszerű kinyilatkoztatás. Háromszor is kérte az Urat, hogy szabadítsa őt meg attól, és tette ezt bizonyára azért, mert nem tudta, hogy helyesen mit kell imádkoznia. Végül is arra vonatkozólag, miért nem teljesült, amit ez a nagy férfiú kért, és miért vált hasznára, hogy ne is teljesüljön, meghallotta Isten válaszát: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga. teljességében (2 Kor 12, 9).
Az ilyen szenvedések közepette tehát — amelyek egyaránt használhatnak és árthatnak is — nem tudjuk, hogy helyesen mit kell imádkoznunk. Mégis, minthogy kellemetlenek és kínosak, és emberi természetünkkel ellenkeznek, a minden ember közös vágyát követve azért imádkozunk, hogy szabaduljunk meg ezektől. Ámde tartozunk Urunknak, Istenünknek azzal a bizalommal is, hogy ha ezeket nem veszi le rólunk, akkor se gondoljuk, hogy nem törődik velünk. Inkább abban reménykedjünk, hogy e megpróbáltatások türelmes elszenvedése a mi nagyobb javunkra válik, így igazolódik be, hogy az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében. Ezeket azért írta le az Apostol, nehogy valaki magát nagyra értékelje, ha Isten meghallgatta kérését, noha türelmetlenül valami olyat kért, ami többet használna, ha nem teljesülne. Továbbá azért is írta, nehogy elcsüggedjen az ember, és elveszítse Isten irgalmasságába vetett reményét, ha kérése nem talál meghallgatásra, mivel talán éppen olyat kér, amit ha megkapna, még súlyosabban szenvedne, vagy a sikertől rossz útra térve elveszne. Az ilyen esetekben tényleg nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.
Ezért, ha valami éppen ellenkezőleg teljesül, mint ahogyan kértük, viseljük el türelmesen, és mindenért legyünk hálásak. A legkevésbé sem szabad kételkednünk, hogy inkább annak kellett megtörténnie, amit Isten akart, mint annak, amit mi akartunk. Hiszen erre is példát adott nekünk a mi Közvetítőnk, amikor ezeket mondotta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39), majd — mivel megtestesülése révén emberi akarata is volt — nyomban hozzáfűzte: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te. Mindebből méltán következik, hogy ennek az egynek az engedelmességéért mindnyájan megigazultak (Róm 5, 19).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése