2012. május 30., szerda

A Világosság minden embert megvilágosít

Szent Hitvalló Maximus apát Thalassiusnak ajánlott „Vizsgálódások" című munkájából

A tartóra helyezett fáklya az Atyától kapott igazi világosság, amely minden e világra jövő embert megvilágosít (Jn l, 9): a mi Urunk, Jézus Krisztus, alti közülünk való, és miután emberi természetünket magára vette, nemcsak világosságnak nevezték, hanem azzá is lett. Hiszen természeténél fogva ő az Atya Bölcsessége és Igéje, Isten Egyházában őt hirdetik a hit buzgó megvallásával; és a parancsok megtartásából folyó erényes életformával a pogányok előtt is felmagasztosul, és fényeskedik; megvilágosítja mindazokat, akik a házban (azaz ebben a világban) vannak, mint ahogy maga az Isten Igéje is mondja az egyik helyen: Senki sem gyújt világot azért, hogy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak (vö. Mt 5, 15). Maga nevezte önmagát világosságnak, aki bár természeténél fogva Isten, de adakozó jóságából emberré lett.
Úgy gondolom, hogy ezt a nagy Dávid is felismerte, mert az Urat világosságnak nevezte e szavakkal: Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak e2 világít (Zsolt 118, 105). Olyan ugyanis az én Megváltóm és Istenem, hogy elűzi a tudatlanság és vétek sötétjét; ezért nevezte őt a Szentírás is világosságnak.
Egyedül csak ő lett mindenki számára az üdvösség útja, aki mint világosság elűzte a tudatlanság homályát, megszüntette a gonoszság és a vétek sötétségét: erejével és tudásával az Atyához vezeti azokat, akik az isteni parancsok megtartásával mint az igazság útját, őt követik, és a szívükbe is fogadják. Az Anyaszentegyházat nevezte annak a lámpatartónak, amelyben az igehirdetés révén világoskodik Isten igéje, és mindazokat, akik ebben a világban, mint valami házban tartózkodnak, az igazság fényével ragyogja be, és eltölti mindegyikük lelkét Isten ismeretével.
Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék, hanem inkább azt akarja, hogy magas tartóra tegyék, az Egyház nagy ékességére legyen. Ameddig ugyanis a törvény betűje, mint egy véka akadályozza az igét a megvilágosításban, addig megfoszt mindenkit az örök világosságtól. Az ige ugyanis nem nyújthat lelki világosságot azok számára, akik nem akarják levetkőzni annak a puszta érzékelhető értelmét, amely csalóka, csupán tévedésre képes, és csak a testtel rokon dolgok sorvasztó és halált hozó erejét tudja felfogni. Csak akkor nyújt lelki világosságot az ige, ha a tartóra helyezik, tudniillik ha az Egyháznak a szellemi és lelki értelemben vett istentiszteletébe, hogy mindenkinek világítson.
A betű ugyanis, ha lelkileg meg nem értjük, csali annyi értelmet hordoz, amennyit kimondásával körülhatárolunk. A leírtaknak igazi hatóerejét a betű nem engedi a lelkünkbe hatolni.
Ha meggyújtjuk a szemlélődés és az istentisztelet világosságát (tudniillik azt az értelmet, amely a tudás számára gyújt fényt), ne tegyük véka alá, nehogy elzárjuk a bölcsesség kimeríthetetlen erejét a puszta betűkkel, és így bűnösökké váljunk. Tegyük inkább a tartóra (azaz az Anyaszentegyházra), ahol magas helye lesz az igazi világosságnak, és akkor úgy világít majd mindenki előtt, mint az isteni tanítások fáklyája.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése