2012. május 14., hétfő

Miért éppen Jézus?

„Miért éppen Jézus?” – vetette magát mellém a kisfiú egy orvosi rendelőben. Habitusban voltam. Fáradtan és a szívemben tele érzésekkel. Néztem rá csendben. „Miért éppen Jézus?” – kérdezte újra. Zavaromban olyan felnőtt módjára próbáltam válaszolni: „Szia! Hogy hívnak?”, ám ő nem hagyta magát: „Ádám, de miért éppen Jézus? – közben átmászott az ölembe és ott elhelyezkedve beszélt tovább – Anya azt mondja, hogy azért apa, mert olyanok mintha egy ember lennének. Te is egy vagy Jézussal? Ti is szoktatok néha veszekedni? S ti is olyan jól tudjátok, hogy mit gondol a másik? És ti is úgy figyeltek arra, aki a tiétek? Mert tudod, ők nagyon figyelnek rám…”. Megfogtam, hogy biztonságban érezze magát a karomban és éppen válaszolni készültem, amikor nyílt az ajtó és a rendelőből őket szólították. A kis Ádám ugyanolyan gyorsan, ahogyan ott volt, már el is tűnt: szívemben hagyva kérdéseit… Befelé menet még köszönt és visszamosolygott rám…
Egy lenni Jézussal… Megharcolni Vele a saját harcaimat… Tudni, vágyni, lesni, figyelni a gondolatát, az akaratát… Szeretni mindenek felett és mindenek ellenére… Őt és benne mindazokat, akiket társul ad… azokat, akik a „mieink”…
Vajon belegondolunk-e így a szerzetesi életbe, a tisztaság fogadalmába? Hogy az nem egy béklyó, nem egy nehéz muszáj, hanem egy végtelenül nagy szeretet a Szeretett felé! Egy végtelenül nagy ajándéka a Szerető Istennek! Kegyelem.
Ha egy házasságban szeretünk, akkor nincs nehéz, nincs muszáj, nincs teher, nincs lemondás… vagyis van, de nem érződik. Mert fölötte áll az a szeretet, amit egymás iránt éreznek a társak.
            Úgy gondolom, hogy amikor a tisztaságról gondolkodunk, nem szabad úgy tekintenünk rá, mint egy feltételét a szerzetesi életnek, vagy mint egy feltételét a jó keresztény életnek. Ez nem lehet egy feladat, egy kötelezettség, hanem sokkal inkább – ahogyan egy házasságban is – valami olyan, ami az én szeretetemből fakad. A tisztaságom lényege nem az, hogy nem szeretek senkit, hanem hogy Ahhoz az Egyhez vagyok hűséges, Akinek nekiadtam, akinek minden nap nekiadom az életemet! Így lesz a fogadalom hűségem, szeretetem záloga. De a végső cél nem a fogadalom megtartása, hanem Isten szeretete. A többi ebből a személyes kapcsolatból fakad.
            Ez egy nagyon mély és bensőséges kötelék a Mindenható Istennel. Egy olyan tiszta és kimeríthetetlen forrás, amelyből egy egész életen át lehet a szeretett friss vizét meríteni, tovább adni, oda vezetni másokat is… Az Osztatlan Szeretet kifogyhatatlan megosztása.
            Gyermekkoromban a falusi kis templomunkban minden Szentségimádás alkalmával megfogalmazódott bennem a vágy, hogy olyan kis gyertya szeretnék lenni, ami az Oltáriszentséget világítja meg egy egész életen át. Egy piciny kis gyertya, mely fényével az Egyetlen Fényt világíthatja. Az Ő tiszteletére ég… ég el teljesen! Egy kicsi láng, mely kora reggeltől késő estig képes odaadni tiszavirág életét egészen. Senki nem nézi meg. Egyszerű. Fényt ad. Meleget. Néha – ha nagyobb szél éri – nagy cseppekben folynak végig rajta viaszkönnyei. De ég! Nem tartja sokra. Ez a dolga. S akármerre fordítják is el, mindig felfelé néz a lángja. A fénye és melege áldozat: önmaga feláldozása. S mégis! Egyetlen percre sem felejti el, hogy mindez csak akkor szép, ha az Egyetlen Fény táplálja!
            Ilyenek vagyunk mi is. Ez a tisztaságom: a Szerető Atya örök ölelése az Ő nagyon szeretett tékozló fiának. Ahogyan a gyertya sem akar mást, csak átadni a Fényt, így nekem, nekünk is az a dolgunk, hogy Isten fényéből, forrásából, szeretetéből táplálkozva szeressünk mindenkit. Ez a szeretet kimondhatatlanul nagylelkű és szabad, mert tudja, hogy a Forrás, a Fény el nem fogyhat. De ez a szeretet önmagunk megtagadása is. Lemondás. Az érzékek megfékezése. Figyelem, hogy eggyé váljunk általa Jézussal. Hogy a Forrás mindig Isten legyen, ne önmagam tehetségének, büszkeségének, szeretetének mocsaras állóvize. Hogy a gyertya ne higgye azt, hogy a fény belőle fakad…
            A tisztaságom tehát nagylelkű és Istenben gyökerező kell, hogy legyen. De mint mindennek, ennek is vannak buktatói. Ha igazán és szabadon szeretünk, akkor olyan barátságok alakulnak ki, amelyekben feltárulnak terek a szívünkben, amiket addig még senki előtt sem nyitottunk meg. Ez talán elkerülhetetlen. Fontos azonban, hogy tudjuk és merjük vállalni a fájdalmát annak, hogy azokat a tereket nem töltheti be az, aki felnyitotta. Ahogyan a gyertyánál, ha erős szél jön, Isten küld embereket, akik a kezükkel biztonságban tartják a lángot, de nem ők a Fény forrásai. Kellenek ilyen emberek. Kell, hogy ilyen emberek legyünk. Kell, hogy ne oltsuk ki egymás fényét, hanem segítsük. De kell az is, hogy a másik fénye ne vakítson el.
Emberek vagyunk, természetes érzésekkel és vágyakkal. Isten ezt tudja. Így, ezzel együtt hív és vár bennünket a tisztaság útján, ahol ő maga adja kegyelmeit. A gyertyától nem várja, hogy más legyen, mint gyertya. A szüzességem nem egy embertelen dolog, hanem egy ember feletti kegyelem. Az én szeretetem a fogadalmamban Istené. Én vele vagyok egy. Ő az, aki megért és akivel egyre gondolunk. Ő az, aki úgy vár minden percben, úgy ölel magához minden pillanatban, ahogyan Rembrandt gyönyörű festményén a szeretetét tékozló Atya visszaérkező fiát zárja karjába. És ez az, amiről a kisfiú beszélt és kérdezett a fenti történetben. Hogy az én tisztaságom az nem más, mint az én személyes szeretetem. Ebből fakad minden más szeretet. Azok iránt, akiket Isten rám bíz, akikre rá vagyok bízva, akik az úton velem, mellettem, karomban és akiknek karjában vagyok. Ezek a szeretetek mind a tisztaságom égő lángjának Fényéből fakadnak. Csak így lehetnek hitelesek. Csak így nem fogy el a fényük és melegük. Csak így képesek másnak is fényt és meleget adni.
S amikor egyszer ez a Mennyben a Mindenható szerető karjában elnyeri igazi, önzetlen valóját, akkor majd bátran, gyermeki szeretettel és életünk hitelével lehet válaszolni a kis Ádámnak minden kérdésére.
Paula nővér
Assisi Szent Ferenc Leányai

2 megjegyzés:

  1. Csodálatos gondolatokat tartalmazott ez az írás... és nekem most személy szerint sokat jelentett.

    Nagyon köszönöm!

    v.

    VálaszTörlés