„Hozzatok áldozatot, és lépjetek az Úr csarnokába, imádjátok az Urat szent, ünnepi díszben!” Amikor az elmúlt évi főbúcsúnk előestéjén, augusztus 13-án a 95. zsoltár e részletét jelöltük meg a 2012. évi búcsús év mottójaként, nem számítottunk arra, hogy az egyházi és a társadalmi élet eseményei oly aktuálissá teszik ezeket a sorokat, mint ahogy ezt ma látjuk.
Hozzatok áldozatot! A benzinárak emelkedése, valamint a sok-sok anyagi korlát és teher miatt a zarándokoknak ma valóban áldozatvállalást jelent útnak indulni, többeknek pedig hónapokon át spórolniuk kell azért, hogy eljuthassanak nemzeti kegyhelyünkre. És mégis egyre több zarándok látogat el hozzánk az ország déli és nyugati vidékeiről vagy a keleti országrészből. Ezt tapasztalva a szentmisében, a felajánláskor mondott szavak jutnak eszembe: „Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot, nevének dicséretére és az egész Anyaszentegyház javára”. Igen, hiszen Krisztus keresztáldozatának megújításához a hívek saját áldozatvállalásaikkal csatlakoznak, mintegy válaszként arra, hogy Krisztus is saját áldozatával csatlakozik hozzánk. Így lesz ő az „úton járók eledele.” De ugyanakkor egy-egy zarándokút megdicsőíti az Istent, és javára válik az egyháznak. Megdicsőíti, mert a búcsúsok azt a pénzt, időt, amit mások szórakozásra vagy pazarlásra szánnak, a búcsújárásra fordítják. Mindez pedig a hívő közösség javára válik, mivel a bűnbánatban és imádságban megújult emberek élő kövekként épülnek be Krisztus testébe, az egyházba, amely az üdvösség jele és eszköze e világban. Húsvét éjszakáján erre utalt Szentatyánk, amikor arról elmélkedett, hogy a húsvéti gyertya miként jeleníti meg az egyházat. „Ez a fény az áldozat erejében világít. A gyertya lángja egyben tűz. A tűz olyan erő, olyan hatalom, amely átalakítja a világot. A tűz meleget ad. Krisztus, a világosság, egyben tűz, láng, amely elégeti a rosszat, átalakítva ezáltal a világot és minket is. (…) Az egyházban pedig a hívők élő közösségének együttműködése hasonlít a méhek munkájára. Építi a világosság közösségét. A húsvéti gyertyában így utalást láthatunk saját magunkra, szeretetközösségünkre az egyház közösségében, amely azért létezik, hogy Krisztus világossága beragyoghassa a világot.” Lépjetek az Úr csarnokába! – Vagyis nyissátok meg a hit kapuit, amelyre XVI. Benedek pápa hívott meg bennünket a hit évének előkészítése kapcsán. Az Úr csarnoka egyszerre jeleníti meg a templomot és az egyházat, ezért Mátraverebély- Szentkúti Nemzeti Kegyhelyünk ebben az évben különösképpen is az Úr csarnoka, az egyházzal való élő találkozás színhelye szeretne lenni, ahol a Szűzanya közbenjárására megszületik bennünk az a mély tapasztalat, mely egyértelművé teszi számunkra: Isten a szeretet és az irgalom teljessége. „A hit ugyanis a kapott szeretet tapasztalatából növekszik akkor, ha a kegyelem és öröm tapasztalatával közlik…” (Porta fidei). Imádjátok az Urat szent ünnepi díszben! A Jelenések könyvében ez az ünnepi dísz az a fehér ruha, amelyet a Bárány vérében mostak tisztára a vértanúk és a megváltottak, akik követik a Bárányt.
A szentségek, a mély bűnbánat, a különféle liturgikus események, valamint a népi ájtatosságok – a maguk sajátos kifejezőeszközeikkel – ahhoz segítenek hozzá bennünket, hogy újra magunkra öltsük Krisztust, és megmaradjunk szeretetében. Ugyanis „a hit csak a hit aktusában növekszik és erősödik; a saját életünk felőli bizonyosságra nincs más út, mint az egyre fokozódó ráhagyatkozás egy olyan szeretet kezére, amely mindig nagyobbnak bizonyul, mert Istenből ered” (vö. Porta fidei). Hozzunk tehát áldozatot idén is! Zarándokoljunk el nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély- Szentkútra, ahol Isten számunkra – és reményeink szerint bennünk is – megnyitja a hit kapuját, amely elvezet ahhoz a Krisztushoz, aki a Szűzanya által embertestet öltött. Isten Fia Mária által született e világra, és ő az, aki ezen a szent helyen a Szent Szűz anyai arcának felragyogtatásával lépteinket a békesség útjára irányítja!
Hozzatok áldozatot! A benzinárak emelkedése, valamint a sok-sok anyagi korlát és teher miatt a zarándokoknak ma valóban áldozatvállalást jelent útnak indulni, többeknek pedig hónapokon át spórolniuk kell azért, hogy eljuthassanak nemzeti kegyhelyünkre. És mégis egyre több zarándok látogat el hozzánk az ország déli és nyugati vidékeiről vagy a keleti országrészből. Ezt tapasztalva a szentmisében, a felajánláskor mondott szavak jutnak eszembe: „Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot, nevének dicséretére és az egész Anyaszentegyház javára”. Igen, hiszen Krisztus keresztáldozatának megújításához a hívek saját áldozatvállalásaikkal csatlakoznak, mintegy válaszként arra, hogy Krisztus is saját áldozatával csatlakozik hozzánk. Így lesz ő az „úton járók eledele.” De ugyanakkor egy-egy zarándokút megdicsőíti az Istent, és javára válik az egyháznak. Megdicsőíti, mert a búcsúsok azt a pénzt, időt, amit mások szórakozásra vagy pazarlásra szánnak, a búcsújárásra fordítják. Mindez pedig a hívő közösség javára válik, mivel a bűnbánatban és imádságban megújult emberek élő kövekként épülnek be Krisztus testébe, az egyházba, amely az üdvösség jele és eszköze e világban. Húsvét éjszakáján erre utalt Szentatyánk, amikor arról elmélkedett, hogy a húsvéti gyertya miként jeleníti meg az egyházat. „Ez a fény az áldozat erejében világít. A gyertya lángja egyben tűz. A tűz olyan erő, olyan hatalom, amely átalakítja a világot. A tűz meleget ad. Krisztus, a világosság, egyben tűz, láng, amely elégeti a rosszat, átalakítva ezáltal a világot és minket is. (…) Az egyházban pedig a hívők élő közösségének együttműködése hasonlít a méhek munkájára. Építi a világosság közösségét. A húsvéti gyertyában így utalást láthatunk saját magunkra, szeretetközösségünkre az egyház közösségében, amely azért létezik, hogy Krisztus világossága beragyoghassa a világot.” Lépjetek az Úr csarnokába! – Vagyis nyissátok meg a hit kapuit, amelyre XVI. Benedek pápa hívott meg bennünket a hit évének előkészítése kapcsán. Az Úr csarnoka egyszerre jeleníti meg a templomot és az egyházat, ezért Mátraverebély- Szentkúti Nemzeti Kegyhelyünk ebben az évben különösképpen is az Úr csarnoka, az egyházzal való élő találkozás színhelye szeretne lenni, ahol a Szűzanya közbenjárására megszületik bennünk az a mély tapasztalat, mely egyértelművé teszi számunkra: Isten a szeretet és az irgalom teljessége. „A hit ugyanis a kapott szeretet tapasztalatából növekszik akkor, ha a kegyelem és öröm tapasztalatával közlik…” (Porta fidei). Imádjátok az Urat szent ünnepi díszben! A Jelenések könyvében ez az ünnepi dísz az a fehér ruha, amelyet a Bárány vérében mostak tisztára a vértanúk és a megváltottak, akik követik a Bárányt.
A szentségek, a mély bűnbánat, a különféle liturgikus események, valamint a népi ájtatosságok – a maguk sajátos kifejezőeszközeikkel – ahhoz segítenek hozzá bennünket, hogy újra magunkra öltsük Krisztust, és megmaradjunk szeretetében. Ugyanis „a hit csak a hit aktusában növekszik és erősödik; a saját életünk felőli bizonyosságra nincs más út, mint az egyre fokozódó ráhagyatkozás egy olyan szeretet kezére, amely mindig nagyobbnak bizonyul, mert Istenből ered” (vö. Porta fidei). Hozzunk tehát áldozatot idén is! Zarándokoljunk el nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély- Szentkútra, ahol Isten számunkra – és reményeink szerint bennünk is – megnyitja a hit kapuját, amely elvezet ahhoz a Krisztushoz, aki a Szűzanya által embertestet öltött. Isten Fia Mária által született e világra, és ő az, aki ezen a szent helyen a Szent Szűz anyai arcának felragyogtatásával lépteinket a békesség útjára irányítja!
fr. Kálmán Peregrin ofm
forrás: Szentkút lapja 2012/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése