Isten egyeseket, férfiakat és nôket olyan mélységben érint és szólít meg, ahogy másokat nem. Ez nem érdeme a kiválasztottnak, hanem kizárólag az Úristen tetszésén alapuló meghívás, mely következésképp nem a tökéleteseknek, a másoknál kiválóbbaknak szól, hanem azoknak, akiket Isten prófétai hivatásra választ, hogy már itt a földön az eljövendô világ jelei legyenek. A szerzetes legbensôbb tapasztalata, hogy Isten egyedülálló módon megszólította ôt. Lénye legmélyén nem arra érzi felszólítva magát, hogy ne nôsüljön meg vagy ne menjen férjhez, hanem hogy mindenestül legyen az Istené, olyan fokú önátadásban, hogy a házasság kimarad az életébôl. Számára ez a keresztségben kapott megszentelô kegyelem megélésének, kibontakoztatásának útja, az üdvözülés módja, és nem más.
Barsi Balázs
II. János Pál többször mondta a fiataloknak a következőket: „Ne féljetek elfogadni a meghívást! Bizonyára nem lesztek megkímélve a nehézségektől és áldozatoktól sem, és mégis boldogok lesztek, hogy szolgálhattok, és annak az örömnek lesztek a tanúi, amelyet a világ nem tud megadni. Ismerjétek fel a papságnak, szerzetességnek ennek az isteni ajándéknak és titoknak a lelki gazdagságát.” A Szentatya Isten ajándékának tekintette saját papságát, és megértette, hogy Krisztus példáját követve jó pásztorként kell odaadni az életét.
Fiatalok, ne féljetek meghallani Isten hívó szavát! Ne féljetek, igent mondani erre a hívásra!
A Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje 1927-ben alakult Eger városában, három alapító nővér szeptember 14-én tette le fogadalmát Mátraverebély - Szentkúton. 30'-as évek elejére már 25 nővér követte Szent Ferenc lelkiségét, igennel válaszoltak Isten hívására. Az új generációhoz tartozó néhány fiatal nővérektől M. Ágnes, M. Klarissza, M. Teréz, M. Lúcia és M.Eszter idősebb nővér hivatásaiból merítettünk egy csokorra valót.
M.Eszter nővér hivatása:
Eszter nővér 14 évesen érezte Isten hívását, és kötelezte el magát arra, hogy életét Istennek szentelje. Így került szülőfalujából, Jászjákóhalmáról Ludányba, ahol akkoriban a rend anyaháza és noviciátusa volt. Édesanyja, aki mélyen hívő asszony volt, szívesen adta lányát az Úrnak és szeretetével, bátorításával mindvégig kísérte ezen az úton. 16 évesen már fogadalmas nővérként gondozza a szegényeket, kimossa tetveikből a hajléktalanokat, akiknek a teste már kisebesedett a poloskáktól, tetvektől.
Érlelődött bennem Isten szeretetének mély öröme és az a vágy, hogy erre én saját életemmel válaszoljak. A csendes idők, az imádságok által, családom, baráti kapcsolataim, tanulmányaim, munkahelyeimen segítségével eljutottam arra a döntésre, hogy magamat, minden képességemmel együtt az emberek szolgálatában Istennek ajándékozzam. Megtapasztaltam egész életemben, hogy Isten szeretete körülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől – egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Isten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret. Az én emberi törékeny szeretetem nagyon gyenge, de ő előbb szeretett! Hiszem és tudom, hogy az Ő szeretete soha nem hagy el! Mert örökké szeret engem és mindenkit!
M. Klarissza nővér hivatása:
Kicsi korom óta emberekkel akartam foglalkozni. Igazából mindig vágytam arra, hogy a szegényeket, betegeket szolgáljam. Isten adta a szívembe ezt a vágyat. Nem éltem ilyen közegben, nem lehetett hallani erről az életformáról, egyszerűen a szívemben az Úristen hívott, közvetlenül és ez a vágy egyre erősebb volt. Akkor már tudtam, hogy ferences szeretnék lenni, mert Szent Ferenc nagyon megérintett, és azt gondoltam, hogy én is így akarok élni, ahogy Ő élt. Ezt a helyi közösségen belül, már eléggé intenzíven éltük. Tehát, hogy mindenünk közös, ne ragaszkodjunk semmihez, nagyon szeressük egymást. A szegényekhez jártunk ki takarítani, énekelni, felvidítani őket, szóval egy nagyon ferences és fokoláre lelkiségű közösséghez tartoztam, ami sokat adott és így nagyon elevenen éltük Szent Ferenc lelkiségét. A Barátok Templomában van egy gyönyörű Szent Klára szobor, és ott mindig kértem a Szent Klárát a hivatásomért, illetve amikor Somlyóra jártam a nagyszüleimhez – ők Somlyótól 20 km-re laknak –, akkor a Szűzanya kezébe is odatettem.
M.Teréz nővér hivatása:
Hálás vagyok, hogy Égi Édesanyám egyszerű és bizalommal teli szavai mellé („Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.”) én is odatehettem saját igenemet az Úristen kezébe. Vágyom rá, hogy Máriával együtt én is egyszerűen és bizalommal szolgáljam őt életem minden napján. És bár tudom, hogy saját erőmből gyenge vagyok, mégis van reményem, ahogy Gábriel arkangyal is mondta: „Istennél semmi sem lehetetlen.”
M.Lúcia nővér fogadalom újításakor:
Számomra ez a fogadalomújítás, az Isten irgalmáról, irántam tanúsított szeretetéről szól. Arról, hogy megadja a lehetőséget, újra a megtérésre, hogy megismerjem és buzgóbban kövessem Őt. Mindezt a közösségen keresztül, a nővéreimen keresztül mutatja számomra. Akikre Isten után, rá is bíztam újra magamat. A hűség és a hit kegyelmét kérve, szeretném járni ezt az utat, amelyen Isten kegyelméből elindulhattam.
Jézus ma is meghív és mondja: „JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.
Köves engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy.
Egy dolgot kérdez Jézus: Szeretsz engem? Ez az egyetlen és legfontosabb dolog.
Szeretettel hívnak a nővérek minden 17-35 év közötti lányt a hivatástisztázó lelkigyakorlatukra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése