2005. április 2-án hunyt el II. János Pál pápa, a Katolikus Egyház történetének egyik legjelentősebb egyházfője. A temetési szertartáson Joseph Ratzinger bíboros – a nem sokkal később XVI. Benedek néven megválasztott új pápa – mondott szentbeszédet. II. János Pál pápára halálának évfordulóján e szentbeszéd egy részletével és egyik írásának néhány sorával emlékezünk.
Ő úgy közvetítette nekünk Húsvét misztériumát, mint az isteni irgalom misztériumát. Utolsó könyvében így írt: A gonosznak „végül az Isteni Irgalom” szab határt. Az őt ért merényletről így ír: „Krisztus, amikor mindannyiunkért feláldozta magát, új jelentést adott a szenvedésnek, megnyitva egy új dimenziót, egy új parancsot: a szeretet parancsát… Ez a szenvedés elégeti és felemészti a gonoszt a szeretet lángjával és még a bűnből is a jóság virágzik”. Ettől a látomástól ösztönözve a pápa Krisztussal egységben szenvedett és szeretett – szenvedésének és némaságának üzenete ezért bizonyult annyira emelkedettnek és gyümölcsözőnek. Isteni Irgalom: a Szentatya a Szűzanyában találta meg Isten irgalmának legtisztább visszatükröződését. Ő, aki fiatalon elvesztette édesanyját, égi édesanyját annál jobban szerette. Hallotta a keresztrefeszített Úr szavait, amelyek személyesen is neki szóltak: „Íme a te anyád”. És ő is úgy tett, ahogy a szeretett tanítvány: hazavitte őt otthonába. Totus Tuus. És ettől az édesanyától megtanulta, hogyan váljon Krisztushoz hasonlóvá.
Egyikünk sem felejtheti el, hogy a Szentatya életének utolsó Húsvétvasárnapján, a szenvedéstől megjelölve még egyszer megjelent az Apostoli Palota ablakában, és utoljára osztott Urbi et Orbi áldást. Biztosak lehetünk abban, hogy szeretett pápánk ma a Mennyei Atya házának ablakából néz bennünket, és megáld. Igen, áldj meg minket, Szentatyánk! Drága lelkedet a Szűzanya, a Te édesanyád kezébe ajánljuk, aki minden nap vezetett, és most az ő Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus örök dicsőségébe vezet téged. Ámen.
(A Magyar Kurír nem hivatalos fordítása)
II. János-Pál pápa írása:
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
forrás: vörösvári újság 2006 március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése