2011. november 19., szombat

Baján, a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendházában történt


Baja, 1939. november 27-ére emlékezzünk most vissza:

27-én nagyon boldog nap virradt a bajai kis názáreti házra. Jóságos Édes anyjuk Szent vizitára jött nagyon tisztelendő Mária Franciska tartományfőnöknő és titkárnője, M. Terézia ludányi főnöknő.
A hivatalos szertartás fogadtatás után meleg szavakkal kérte a nővéreket, hogy törekedjenek minden erejükkel a minél nagyobb tökéletesedésre. Hisz, mint mondta: „Hála Istennek nagyobb baj nincs, de az apróbb tökéletességek miatt nem bírnak haladni. Próbálják meg élet elszántan ragaszkodni napirendjükhöz, szent Regulánk és Konstitúciónkhoz, meglátják, Isten áldása nem marad el, hisz Ő minden szent törekvést ezerszeresen visszafizet.”A lelkek szent tisztogatása, emelése és díszítése mellett édesanyai gondoskodása a nővérek lakására, környezetére is kiterjedt. A legnagyobb aprólékossággal nézett át mindent, nem sajnált fáradtságot, időt. Átrendezte az egész lakást, folyosót. Pár napon át valóságos kis novíciáttá varázsolta az egész házat. Jóságos, meleg szívének egész szeretetével igyekezett a nővérek szívét minél közelebb vonni Istenhez. A nővérek, szeretete sugaraiban, mint egy újra éledtek, s boldogan érezték önmagukban külön-külön is, hogy „a szeretet nem érzi terét”.  5 napi itt tartózkodás után továbbutazott Szekszárdra, hogy lelkének erejével, szívének melegével ott is életet, lendületet, melegséget, szeretetet, erőt vigyen az ottani Máriáknak. Itt hagyott kis csapata a vasúttól visszatérve, könnyezve borult a tabernákulumban élő Ostyai Jézus lábai elé, megköszönte jóságos Édesanyjukon keresztül juttatott kegyelmeit, kegyelmes áldást kérve rá, még hosszú élethez erőt, egészséget kért számára, hogy még nagyon soká összetarthassa, nevelhesse, emelhesse, boldogíthassa kicsi csapatát, hogy ezek így minél áldozatosabban tudják szívükkel Krisztushoz emelni az elveszett báránykákat.  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése