A San Damiano-i feszület - Befejező. rész

Jézus bal oldalán áll Mária Magdolna. A Jézust követő asszonyok közé tartozott. Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Lk 8,2), jelen volt a keresztre feszítéskor és Krisztus sírbatételénél (Mt 27,56), ő találkozott elsőnek a Feltámadottal, ő vitte hírül az apostoloknak: „Láttam az Urat" (Jn 20,18). Személyével azonosítják azt a bűnös asszonyt, aki maga kente Jézus lábát. Így teljesedik be Jézus mondása: „Az utolsókból lesznek az elsők (Lk 13,30). Ruhájának vörös alapszíne is illik ahhoz az asszonyhoz, akiről Jézus mondta: „nagy szeretete volt” (Lk 7,47). Figyelemmel hallgatja a mellette álló Máriát, Jakab édesanyját, Jézus rokonát. Dicsfényük egymásba ér, bizalmasan mintha valami titkot osztanának meg egymással. Mária Magdolna kezét - ahogy Jézus anyja is - a szája elé emeli, mintha csodálkozásának adna hangot. Mária, Jakab édesanyja is osztozott Jézus szenvedésében és ott találjuk azok között az asszonyok között, akik az apostolokkal együtt voltak és szívvel-lélekkel állhatatosan imádkoztak. (ApCsel 1,15) Az Örömhír, amelyet Jézus hirdet és személyében felmutat, megtérést és hitet követel 

(Mk 1,15). Jézus csodáinak is ezt a megtérést és hitet kell szülniük.

 A bal válla fölött fiának arcát látjuk, aki csodálattal tekint Krisztusra. Ha alaposabban szemügyre vesszük, a fiú fölött még három fej körvonala rajzolódik ki. Ők a százados családtagjai (házanépe), akik szintén megtértek a csoda láttán. A főember fejéről azért hiányozhat a dicsfény, hogy maradjon hely a fiú ábrázolására is. Ám a hitét a kereszt festője kétféle módon is jelzi: tekintete Jézusra irányul, jobb kezének három ujjával pedig a Szentháromságba vetett hitét fejezi ki. A királyi tiszt azokat az embereket szimbolizálja, akik életüket Istent száműzve élik le, de lelkükben ott a rejtett, beléoltott vágyakozás a megismerésre. Fia betegsége volt számára a jel, csodás gyógyulása pedig a megtérésre szólító alkalom. Bal kezében egy darab fát tart. Ez azt a zsinagógát jelképezi, melyet Kafarnaumban építtetett Lukács evangéliuma szerint: A százados - római létére – „szereti népünket és a zsinagógát is Ő építette" - mondják a zsidó vének Jézusnak. (Lk 7,5). Ő az az ember, aki megtérése előtt már tettre váltotta „öntudatlan hitét."

 A kereszt két oldalán, Mária illetve a királyi tisztviselő mellett két kisebb alakot látunk. A Mária melletti férfi ugyanolyan ruhát visel, mint a százados; tehát ő is római: Longinus, aki lándzsájával megnyitotta a Keresztre feszített oldalát. Térdét meghajlítja, egyik keze a csípőjén, tekintete Jézusra irányul. Ugyanilyen testtartással ábrázolja a művész a százados oldalán álló alakot, akinek arcvonásai, ruhája mutatja, hogy zsidó ember. Ők ketten jelképezik azokat, akik bűnösek voltak Jézus halálában: a rómaiakat és a zsidókat. „Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapokból és farizeusokból pedig szolgákat. (Jn 18,3). Feltűnően kisebbek a kereszten látható többi alakhoz képest. Bűnösök Jézus halálában, ahogy ember bűnös lehet: megcsúfolták, megostorozták, megkínozták, keresztre feszítették - de a halált Jézus mégis önként vállalta! Minden, embertől elszenvedett kínja megdicsőüléséhez vezetett. A római és a zsidó tekintete is Krisztusra tapad. Halálában ismerték föl a Megváltót. Így teljesedik be a jóslat: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrnak." (Jn 19,37). 

Jézus bal lábához közel a művész egy kakast festett. Elsőként talán arra gondolhatunk, ez az a kakas, amelynek szavára Péter megtagadta Mesterét. Eszünkbe juttatja hűtlenségünket Isten és az emberek iránt és bűnbánatra hív. De tudjuk, a kakas a fénynek, a felkelő napnak is a szimbóluma - s így a megdicsőült Krisztus ikonján az igazi fénynek, a Hajnalcsillagnak is (2 Pét 1,21), magának Krisztusnak is! Krisztus a „magasságból Fölkelő, hogy világosítson (Lk 1,78), az „igazi világosság már ragyog" (1 Jn 2,8). A kakas kiáltja világgá, hogy Jézus az igazi fény, amelyre a világ vár! A visszatérő nappali fényt megszemélyesítő kakas Krisztus föltámadásának és második eljövetelének is szimbóluma.

A kereszt két oldalán, Mária illetve a királyi tisztviselő mellett két kisebb alakot látunk. A Mária melletti férfi ugyanolyan ruhát visel, mint a százados; tehát ő is római: Longinus, aki lándzsájával megnyitotta a Keresztre feszített oldalát. Térdét meghajlítja, egyik keze a csípőjén, tekintete Jézusra irányul. Ugyanilyen testtartással ábrázolja a művész a százados oldalán álló alakot, akinek arcvonásai, ruhája mutatja, hogy zsidó ember. Ők ketten jelképezik azokat, akik bűnösek voltak Jézus halálában: a rómaiakat és a zsidókat. „Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapokból és farizeusokból pedig szolgákat. (Jn 18,3). Feltűnően kisebbek a kereszten látható többi alakhoz képest. Bűnösök Jézus halálában, ahogy ember bűnös lehet: megcsúfolták, megostorozták, megkínozták, keresztre feszítették - de a halált Jézus mégis önként vállalta! Minden, embertől elszenvedett kínja megdicsőüléséhez vezetett. A római és a zsidó tekintete is Krisztusra tapad. Halálában ismerték föl a Megváltót. Így teljesedik be a jóslat: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrnak." (Jn 19,37).

  Jézus dicsfénye fölött olvasható a felirat: Názáreti Jézus, a zsidók királya (INRI). E négy szóban egész élete bennefoglaltatik. A királyok Királya vállalta a bűnös emberi világot, a megvetett kis falut, Názáretet! Ugyanakkor az emberi kegyetlenséget és cinizmust is felidézi a tábla, miközben szinte halljuk Jézus kínzóinak szívbemarkoló kacaját, ahogy szinte szenvedélyesen gúnyolják ezt a nevetségessé tett királyságot. S közben a jobb lator felismeri Krisztus igazi természetét: „emlékezzél meg rólam" (Lk 23,42). 

A kereszt felső szárán egy körben Jézus mennybemenetelét ábrázolja a művész. A kört a szeretet piros színe uralja, szinte kiszorítva a bűnt jelképező fekete abroncsot. Győzött a szeretet! Jézus kilép a körből. Jézus aranyszínű ruhája királyi létére, fehér ruhája győzelmére utal. A válláról lobogó vörös stóla a szeretet hatalmának a jele. Bal kezében arany keresztet tart, a keresztben és a kereszten való győzelmének szimbólumát. Tekintete az Atya áldó keze felé fordul, kezét az őt váró angyaloknak nyújtva. A jöttét örömmel váró angyalokat vörösbe és aranyba öltöztette a festő. Ahogy az Úr mondta: színeit fogják viselni. Krisztus hazatér: „Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek." (Jn 16,28). A halálon diadalmaskodó Krisztus a mennybe megy, elsőként, hogy helyet készítsen választottainak, azután majd őket is bevezeti, hogy mindörökre vele legyenek (Jn 14,2). Az ikonkeresztet egy félkörben az Atya áldó jobb keze zárja. Az Atya magát az áldásban nyilvánítja ki. Az áldás pedig nem más, mint a Szentlélek ajándékozása. „A Vigasztaló, akit az Atya a nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Jn 14,26) Krisztus az Atya jobbján ül, de Lelke, amelyet elküldött, velünk marad az idők végezetéig. „Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük." (Jn 17,26).