M. Ágnes: Örökfogadalom, mint válasz egy meghívásra

Budapesten születtem és nevelkedtem egy nyolc gyerekes család második gyermekeként. Mindig is nagy ajándéknak tekintettem azt a szeretetteljes környezetet, amiben felnevelkedhettem. Jártunk kirándulni, biciklizni, sokat játszottunk együtt. Sokszor eszembe jut, ahogy a vasárnapnak egy külön lefolyása volt. A reggeli mise után későn reggeliztünk. Ezt mind a mai napig otthon úgy mondjuk, hogy megyünk kakaózni. Ezen a napon sok időt szenteltünk egymásra. Ebéd után gyakran elmentünk szép ruhában sétálni. Utólag most még tisztábban látom, hogy már akkor megtanultam, hogy szeretve vagyok, és szeretni tudok.

Főiskolai és egyetemi tanulmányaim után a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Kutatási Osztályán dolgoztam, mint szociálpolitikus. Nagyon szerettem a munkámat, élveztem a kutatásokat, interjúkat, és azok feldolgozásait. Mindemellett kiterjedt baráti köröm volt, sportoltam, zenéltem, kirándultam, hitoktattam.

Érlelődött bennem Isten szeretetének mély öröme és az a vágy, hogy erre én saját életemmel válaszoljak. A csendes idők, az imádságok által, családom, baráti kapcsolataim, tanulmányaim, munkahelyeimen segítségével eljutottam arra a döntésre, hogy magamat, minden képességemmel együtt az emberek szolgálatában Istennek ajándékozzam.

2005. január elején léptem be a ferences szegénygondozó nővérek szerzetesrendjébe. Az elmúlt majdnem 7 év alatt szépen fokozatosan erősödött meg bennem hivatásom. Feladatom volt, hogy közösségünk tagjait és életét egyre jobban megismerjem, hogy bekapcsolódjak a közösség életébe, imádságában, szolgálatában egyaránt. A rend különböző házaiban hosszabb-rövidebb időt töltöttem, hogy rálátásom legyen rendünk egészére. Szerzetesi tanulmányaim után Szécsénybe kaptam dispoziciót. A Ferences Betánia Idősek Otthona vezetésével lettem megbízva.

Nagy boldogság, nagy öröm számomra ez a mai örökfogadalom. Ez az, amire már évekkel ezelőtt várakoztam, hogy életemet ünnepélyesen és egészem Istennek, aki nekem Teremtőm, Védelmezőm és Társam, egészen Neki ajándékozzam. Így menyasszonya lehetek annak a Jegyesnek, aki életét egészen nekem adta. Nagy öröm, hogy együtt ünnepelhettem régi családommal - testvéreimmel, és az új családommal szerzetestestvéreimmel, a Betánia otthon lakóival, régi és új barátokkal és ismerősökkel.

A szentmise után folytatódott az ünneplés a kastélykertben, ahol több mint háromszázan jöttünk össze. A bogrács ebéd, torták és sütemények elfogyasztása után, lehetőség volt találkozásra, beszélgetésre. Volt családi népzenélés, testvéreimből összeállt vonósnégyes, hivatásom történetéről készített ajándékfilmet is megnézhettük. A vendégek kvíz játékkal mérhették össze tudásukat.

Mi is a szerzetesség? A szerzetes élet lényegéhez tartozik, hogy ingyenes és ajándék. Ingyenes: mert az Isten szeretete ingyenes. Nem érdemelhetjük ki, Ő feltétel nélkül szeret bennünket, és választ ki bennünket a szerzetesi életre. Meghív minket, nem azért mert különbek, vagy jobbak lennénk másoknál, hanem azért, mert különleges módon akar betölteni minket szeretetével.

Ajándék: mert Istentől kaptuk a hivatásunkat, de az egész egyháznak és társadalomnak is ajándék a szerzetesi hivatás. Nem a munkája miatt ajándék, hanem Istennek szentelt volta miatt. A szerzetes értéke nem hasznosságában van, hogy hány gyermeket tanított, vagy hány beteg ágya mellett virrasztott – ez már a gyümölcs. A szerzetes értéke létében van: Istennek való lefoglaltságában – Istennek való teljes odaadottságában, és ezt fejezik ki a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma.

Legnagyobb ajándék számomra, hogy hivatásomban Istennel élhetek, hogy ő lehet a társam, hogy az ő kedvét kereshetem életem minden pillanatában. Hálás vagyok, hogy mindenkit imádságban hordozhatok, hogy Isten elé vihetek, hogy rábízhatok. Szerzetesként élve szeretném azt az örömet, amit én kaptam mindenkinek továbbadni.

Erre az ünnepre választottam egy mottót: „Mert örökké szeret!” Megtapasztaltam egész életemben, hogy Isten szeretete körülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől – egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Isten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret. Az én emberi törékeny szeretetem nagyon gyenge, de ő előbb szeretett! Hiszem és tudom, hogy az Ő szeretete soha nem hagy el! Mert örökké szeret engem és mindenkit! 

Írta: Hajós M. Ágnes